Egy kivágott jelenet

Amikor még készülőben volt a Hanna örök, sok javítást eszközöltünk rajta. Többek között ez a levél, ami a regény történetéhez nem kapcsolódik szorosan, inkább afféle előszó, kikerült belőle. De szeretném, ha olvasnátok, ezért most itt van:

Levél egy igazi regényhősnek

Talán vannak napok, amikor még rólam álmodsz, és néha eszedbe jut a nevem is. Talán azt is tudod, ez nem is fog változni. Úgy kell leélned az életedet, hogy örökké ott fog égni a szívedben az a néhány nap, és hogy örökké reszketni fogsz a hangomra.

Mintha ezzel is azt akarnánk igazolni, nincs tökéletes boldogság, és nincsen tökéletes döntés sem. Én mindkettőt megtapasztaltam melletted. S bár most már úgy vagyok vele, mint Juhász Gyula, már nem reszketek a tekintetedre, de képtelen vagyok hinni, hogy csak egy voltál a sokból, és hogy minden elmúlt. Nem múlhat el minden érzés, minden szó és minden mozdulat csak úgy. Te sem múlsz el bennem nyomtalanul. Mert az embernek sok szerelem juthat az életében, sok percnyi boldogság is, talán te vagy a legelső és legnagyobb szerelem az életemben, de nem az utolsó, és ezt én döntöttem el, hogy így legyen. De már nem változtatnék egyetlen szavamon, egyetlen pillanatomon se.

El kell hinned, hogy megérdemled, hogy téged valaki igazán nagyon és fájdalmasan szeressen. De az nem én leszek.

Boldog vagyok, hogy ismerhettelek és szerethettem egyszer az életben, úgy igazán. Szívből, gondolkodás és felelősség nélkül. Határok és elvek nélkül, létezik ennél szebb a világon? Létezik olyan világ, ahol mi még egyszer egymáséi lehetünk?

Sosem kérném senkitől, így tőled sem, hogy boldogtalan legyél, sőt, szeretném tudni mindig, hogy az vagy, nélkülem is. Ezért csak ennyit kérek tőled, légy boldog, amennyire tőled telik, ne nézz hátra, csak emlékezz a szépre és a megismételhetetlenre és bocsáss meg nekem, ahogy én is megbocsátok neked mindent.

Bárhogy is nézzük, szívelégtelenségem volt, amikor megismertelek, persze nem a szó orvosi értelmében, hanem a legszebb lelki jelentésében. Nem volt elég a szerelmem ahhoz, hogy magam felé fordítsam az arcod. Neked nem volt elég a szívem…

Tudod, azért még vannak napok, amikor nagyon szeretnélek gyűlölni.

 

Egy igazi regényhősnő